Dominikai Köztársaság

Kirándulásaink egyikén lerepültünk délre La Romana városkába és Saona szigetére. La Romanaban a hegytetőre építettek egy 17. századi spanyol falut, természetesen üdülővendégek részére. A házak falára lerakódott salétrom is eredetinek tűnik, persze minden elképzelhető, de mégis emberléptékű luxussal felszerelve. A házak személyzettel együtt bérelhetők napi 1.000 dollártól kezdődően. Ottlétünk idején éppen ott pihente ki fáradalmai Madonna, Tom Jones és Jean-Paul Belmondo is. Utóbbival a piactéri kávézóban életnagyságban találkoztunk.

Az üdülőfaluból 1860 lépcső vezet le egy folyóhoz (ez azért húzós volt), ahonnan gyorsmotorcsónakkal vittek ki bennünket Saona szigetére, ami még érintetlen. Nem is engedélyeznek semmilyen építkezést. Persze az „all inclusive” vendéglátást itt is megoldják, telepítik a dínom-dánomhoz szükséges mindenféle jót. És persze mi más szólna, mint élőzene. A banda is utazik a vendégekkel.

Valószínű, hogy előző életemben valahol ezen a tájon élhettem, mert elvarázsolt minden. Ennek eredményeképpen néhány évvel később vissza is tértünk Dominikába és ezúttal Punta Canaba, hogy a Karib tengeri részen is eltölthessünk egy szép vakációt.

A tengerpartról, szállodákról már sokan meséltek. Engem az a hangulat, életérzés varázsolt el, ami nap mint nap érezhető. Az emberek vidámak és akár az utcán is megállnak táncolni, ha valahol kiszűrődik a zene, majd tovább mennek. Bár nagy többségük szegény, de éhezni szinte lehetetlen, mert több, mint 100 féle zöldség, gyümölcs terem, jó részük vadon is. Egy helyi idegenvezető mesélte, hogy a dominikai ember olyan, ha véletlenül 3 napra való jövedelemhez jut, akkor a következő két nap nem dolgozik. Az meg azért sokat elárul, hogy a legnehezebb munkát, a cukornád aratást, a szomszédos Haitiból érkező vendégmunkások végzik.

Az is sugall egyet s mást, hogy a halálozási okok között a szívinfarktus 0,5 %-kal az utolsó helyek egyikén szerepel, míg a vezető ok a májzsugor. Szó se róla rum az sok és sokféle van arrafelé. Tisztán vagy rafinált koktélokhoz öntve, kinek-kinek az ízlése szerint.

De nem csak az európai vagy éppen amerikai turisták kedvelik ezt a vidéket, hanem például a kék bálnák is. Minden évben lejönnek északról január-február környékén, hogy ebben a kellemes, meleg tengerben hozzák világra utódaikat. Ekkor persze a bálnales a sláger. A helybéliek már ismerik a bálnák szokásait, így viszonylag jól eltalálják az időpontot a kiránduláshoz. Különleges látvány 30-50 méterrőlmegpillantani ezeket a hatalmas állatokat, amint természetes környezetükben, a bámuló turistákkal mit sem törődve méltóságteljesen úsznak el mellettünk.

Indulás előtt pedig kösse meg utasbiztosítását! Még egy utolsó pillanatban eldöntött utazás esetén se feledkezzen meg róla, hogy önmaga és szerettei biztonságáról gondoskodjon!